1771 nyara, Buda. – A hírek szerint Bécs felől rövidesen megérkezik a Szent Jobb, amely hosszú évszázadokon át tartó vándorlás után ismét Magyarországra kerül. A kijelölt útvonalakat előkészítették, a templomok pedig ünnepi rendben készültek a fogadásra.
A magyar államiság egyik jelképe
A Szent Jobb a középkortól kezdve a magyar államiság kiemelt szimbólumává vált. Az államalapítás emlékéhez és a keresztény királyság folytonosságához kapcsolták, ezért tisztelete nemcsak vallási, hanem politikai jelentőséget is hordozott.
Az ereklye azonban nem maradt végig egy helyen. A középkor és a kora újkor viszontagságai során többször is elkerült eredeti őrzési helyéről, és különböző központokban tartották biztonságban.
1083: István király szentté avatása és a kultusz megszilárdulása
Szent István király 1038-ban bekövetkezett halála után a királyság évtizedekig belső bizonytalansággal küzdött. A székesfehérvári bazilikában eltemetett uralkodó testét a hagyomány szerint később kiemelték, részben a sír megóvása érdekében.
Ekkor figyeltek fel arra, hogy a király jobb keze sértetlen maradt. A kor gondolkodása ezt nem pusztán fizikai állapotként értelmezte, hanem a szentség jelének tekintette, amely önálló tiszteleti formát indított el.
A fordulópont 1083 volt, amikor I. László király uralkodása alatt Székesfehérváron sor került István király szentté avatására. A többnapos ünnepi eseménysor nemcsak Istvánt érintette: Imre herceg és más kiemelt egyházi alakok is ekkor kerültek az egyházi tisztelet középpontjába.
A szertartások egyszerre erősítették a vallási rendet és a királyi hatalom legitimitását. Ebben a közegben István alakja végleg a magyar államiság központi szimbólumává vált, és a hozzá kapcsolódó ereklyetisztelet is megszilárdult.
A Szentjobb kialakuló hagyománya
A későbbi hagyomány szerint az ereklye őrzése egy Mercurius nevű királyi tisztségviselőhöz került. A történet úgy tartja, hogy az ereklyét nem adta át a kijelölt egyházi központnak, hanem magával vitte, és Bihar vidéke felé menekítette, ahol biztonságosabbnak ítélte a körülményeket.
Amikor I. (Szent) László király értesült az eltűnésről, a források szerint nem büntetéssel reagált, hanem személyesen indult a keresésére. A hagyomány szerint a megtalálás helyén állíttatta helyre az egyházi rendet, és monostort alapított az ereklye tiszteletére.
A környék lassan ehhez az eseményhez kezdett igazodni, és az itt kialakuló település neve idővel Szentjobb lett, utalva az ereklyére. A hely jelentősége így nemcsak vallási, hanem közösségszervező szerepet is kapott.
A történet részletei azonban nem minden ponton támaszthatók alá kortárs forrásokkal, ezért inkább később kialakult, eredetmagyarázó hagyományként ismert.
Az oszmán hódítás és a menekítés
A 16. században, az oszmán hódítás előretörése miatt több egyházi értéket is biztonságba kellett helyezni. Ekkor került sor arra is, hogy a Szent Jobb elkerüljön eredeti őrzési helyéről.
Hosszabb vándorlás után a dalmáciai Raguzába, a mai Dubrovnikba került. A domonkos szerzetesek őrizték kolostoruk kincstárában, ahol több mint másfél évszázadon át maradt.
Bécs és az előkészített hazatérés
A 18. század közepén ismét előtérbe került a Szent Jobb visszaszerzése. Mária Terézia uralkodása idején a Habsburg-udvar tárgyalásokat kezdett a Raguzai Köztársasággal, ahol az ereklyét őrizték. A megegyezés végül megszületett, így 1771 tavaszán a Szent Jobb Habsburg kézbe került.
Mária Terézia számára az ügy nemcsak vallási jelentőséggel bírt. Úgy látta, hogy az ereklye visszahozatala fontos gesztus a magyar rendek felé, amely erősítheti a Habsburg-ház elfogadottságát Magyarországon, és egyben a királyság hagyományaihoz is kapcsolja az uralkodóházat.
A szállítást követően a Szent Jobb 1771. június 21. körül Bécsbe érkezett, ahol ünnepélyesen fogadták. Mária Terézia egy új, díszes ereklyetartót készíttetett hozzá, majd az udvarban kilenc napon át kiállították. Ezt követően rövid ideig még az udvarban őrizték, mielőtt megkezdték a budai útra való előkészületeket.
A budai bevonulás – 1771. július 21.
1771.július 21-én a Szent Jobb ünnepélyes menetben érkezett Budára.
A Vár környékén ekkorra már jelentős tömeg gyűlt össze. A harangok megszólaltak, az utcák megteltek, és a bevonulás a város egész napját meghatározta.
Az ereklyét a budai udvari plébániatemplom gondozására bízták, ahol később kiemelt tiszteleti tárggyá vált.
A hazatérés jelentősége
A Szent Jobb visszatérése nem csupán vallási esemény volt. A kortársak számára a magyar államiság folytonosságát, Szent István örökségének megerősödését és a királyság történelmi önazonosságát is kifejezte. Mária Terézia augusztus 20-át hivatalosan is állami ünneppé emelte, amely Szent István emlékéhez és a keresztény magyar államalapításhoz kapcsolódott.
Egy jelképpé vált történet
A Szent Jobb 1771-es budai hazatérése a magyar történelem egyik kiemelt szimbolikus pillanata lett. Az ereklye sorsa a későbbi évszázadokban is követte az ország történelmi változásait, újabb fordulatokkal és áthelyezésekkel – ez azonban már egy másik történet…
Kapcsolódó írásunk:
2.rész: Amikor a Szent Jobb ismét hazatért – egy ereklye útja a háború viharán át
(Kiemelt kép: A Szent Jobb forrás: Internet)
